Nem fontos, hogy mi a nevem és az sem, hány éves vagyok, bár azt talán most még elárulhatom. Május 1-én töltöttem be a 20-at. Sosem voltam átlagos gyerek, kevesen is szerettek. Mindig fiú szerettem volna lenni, ami ma már megoldható lenne - fejlődik az orvostudomány -, de én meg már kezdek hozzászokni a kromoszóma-szerkezetemhez. 9 éves koromig városban éltünk egy nagy családi házban a nagyszüleimmel, aztán falura költöztünk. Szintén családi házba, szintén nagyba. Felismertem a tényt, hogy egy idő után minden tér kicsi lesz. Ahogy telik-múlik az idő, az ember belakja a nagy teret is...

Tetszett az új ház, csak a környezet nem... A városban volt a baráti kör, a megszokott dolgok. Ehhez képest kikerültem a semmi közepére, csomó bunkó falusi gyerek közé, az egyetlen ismerősöm egy nagyképű majom volt... Visszavágytam. Ekkor zárkóztam be. Önmagam mélyére kerültem. Ritkán mozdultam ki. Az osztályban nem szerettek, a faluban nem voltak barátaim... Nagyjából így telt az általános iskola. Aztán jött a gimnázium. Anyukám után a város legjobb gimnáziumába felvételiztem matek spec. szakra. Sajnos fel is vettek. Azért sajnos, mert a jó gimnázium, meg családi múlt mellett nagy az elvárás. Végülis nem voltam olyan rossz tanuló.

Gimnazista koromban éltem rokkkerkorszakomat, meg alterkorszakomat, volt egy komolynak mondható kapcsolatom. Na, amikor ennek a komoly kapcsolatnak, meg a giminek vége lett, akkor kezdődött az életem! :)

Elkezdtem ismerkedni a faluban, rájöttem, hogy remek emberek laknak kicsiny falumban. Zenei ismeretségem kibővült, elkezdtem bulizni, élvezni az életet. Lehet, hogy kicsit későn kezdtem, de nem bánom...

Most rendszerinformatikusnak tanulok egy magániskolában (1 évet töltöttem az ELTE TTK-n mattanári szakon), végzős vagyok, szóval másodikas. Nem leszek rendszerinformatikus. Tanítónéni leszek.

Kutyamániás vagyok. Az állatokat mindig jobban szerettem, mint az átlag. Ezt apukámnak köszönhetem. Ha majd megtehetem, és talán majd megtehetem, egy Basset Houndom lesz. Meg kertes házam. Ez az, amit mindenképpen véghez viszek. Ettől senki sem tántoríthat el. A Bassetekbe szerelmes vagyok, kert meg kell neki.

Talán később még bővítgetem a bemutatkozásomat... Most egyelőre ennyit. A fontos információk benne vannak! :)

Nos, folytatom. 1 nappal a szóbeli vizsga előtt állok, túl vagyok egy sikeres írásbelin és egy sikeres gyakorlaton. Az írásbeli nehéz volt, de inkább csak váratlan. Cserébe a gyakorlat nagyon jól sikerült, 5-öst kaptam.

Új barátom is van, és elég boldog vagyok, zsák a foltját effektus. Erről nem igazán fogok írni. Talán csak annyit, hogy rengeteg mindent csinálunk együtt. És EZ nagyon jó.

Beadtam a jelentkezési lapomat is, Veszprémbe és Pécsre. Remélem felvesznek. Bár ez nehézkes lesz, hiszen elkerülök Pestről, ahova már nagy nehezen berendezkedtem.

Egyelőre ennyi, de tervezem egy új blog írását, ami nem naptárszerű lesz, sokkal inkább cikksorozatszerű.